MI AZ EMBER? Mi az ember ? Tudósok tanulmányozták, mi építi föl az embert; költők, írók kutatták, mi végre van a világon, és hogy befolyásolja őt környezete, és fordítva. Tehátmár tudjuk, mi van az emberen belül, és mi kívül; ám a kérdésre még mindig nem adtunk választ. Az emberi akaraterő, és vallás, vagy bármilyen hit, kiegészíti a képet: nem csupán egy test, melynek célja van, hanem test, lélek, értelem és érzelem. Ezt a négyszavas definíciót rá is húzhatnánk az emberre, mivel igaz és általános érvényű. Ám az embernek megvan az a furcsa szokása, hogy nem szereti sem magát,sem a világot egyszerűnek feltüntetni. Ezért minden korban tudósok, írók, poéták és gondolkodók hada töprengett a megfelelő meghatározáson. Zsákutcába jutván, a bölcsebbbje megállapította, hogy az ember valami fenséges és definiálhatatlan, és nem is érdemes ezt firtatni; míg a kiváncsibbja tovább keresett. Azonban a fenti meghatározásnál nem maradhatunk, mert az akár egy kutyára is rámondható: teste van, lelke van, okos, és szereti a gazdáját; szoktuk mondani: az ember legjobb barátja. Itt, ennél a gondolatnál akaratlanul is előtör az emberből az öntudat alapköve, ami az embert elkülöníti minden más lénytől: a felsőbbrendűség érzése. Mi többek vagyunk egy állatnál, életünk többet ér. Ennek bizonyítására az ember önön faja definiálásához megtalálta az egyetlen lehetséges támpontot: az állatot. ezzel el is hárította a veszedelmes " Mi az ember ? " kérdést. Ám az ember nem szeret kérdések nélkül maradni, így eképp módosította: " Miben különbözik az ember az állattól ? " és ennek szükségszerű folytatásaként : " Különbözik egyáltalán ? " MIBEN KÜLÖNBÖZIK AZ EMBER AZ ÁLLATTÓL ? ° Társadalom, jogok, hierarchia° Az emberi társadalmat, annak rétegeit és az élet által megkövetelt társadalmi munkamegosztást ismerjük. Megvan - e ez az állatoknál is ? Sok állatfaj egyedei magányosan vagy párokban tengetik életüket / pl. egyes madárfajok /, míg mások családokban, falkákban élnek. Alapvetően tehát ők is társas lények, akik egymás formálására képesek. Emberi és állati szükséglet egyaránt, hogy legyen egy vezető - akár király, akár miniszterelnök, akár falkavezér - , aki irányítja a társadalmat, akinek engedelmeskedni kell, akire föl lehet nézni. Az iránta érzett tisztelet az állatoknál is megvan: ő áll a hierarchia csúcsán, félnek tőle. A legtöbb fajnál ő a hímek közül kerül ki, a legerősebb egyed a közösségben. Ha azonban elöregszik, elgyengül, képtelenné válik a vezetésre, egy ifjabb hím megküzdhet vele, szerepéért. Jól megfigyelhető ez a farkasoknál: a győztes vezér lesz, ám nem veszi életét ellenfelének ! Ennek a rendszernek emberi formája a négyévenkénti választások. A munkamegosztásra talán legjobb példa egy méhkas " lakossága " : a dolgozók gyűjtik a virágport, és formálják ezt mézzé, míg a királynőnek és a heréknek a fajfenntartás a fő feladatuk - a munkamegosztás itt is működik. A család terén is mutatunk velük hasonlóságokat: egy ideális családban van két szülő és gyerekek. Vizsgáljuk ezt madarakon! A szülők megosztják a feladatokat : /1/ a hím táplálékot szerez, míg a tojó kikölti a fiókákat. ( Ez akár fordítva vagy felváltva is történhet egyes fajoknál ) -- dolgozó férj, háziasszony ; /2/ később, a fiókák kikelete után, mindkét szülő zsákmányért ered-- mindkét szülő dolgozó. Lehet a család csonka is, hiszen vannak fajok, ahol az egyik szülő egyedül neveli a fiókákat. Előfordulhatnak olyan érdekles helyzetek is, melyek nálunk is gyakoriak: például egy kakukk utódját egy másik madár fészkébe csempészi. Ez nem tekinthető örökbefogadásnak, hisz a nevelőszülők nem is tudnak róla, ám ötvözete a nevelőszülőségnek és a béranyaságnak. A két gyanútlan madár kikölti más fiókáját és fölneveli. Mivel léteznek monogám és olyan állatok is, amelyeknek több párjuk is van életük során, létrejöhetnek féltestvéri és mostohaszülő-mostohagyereki kapcsolatok is. Tehát némely állatok mutatják az emberi társadalom jellegzetességeit. ° Technika, kultúra ° Az eszközhasználatot céljaik ( legtöbb esetben táplálékszerzés ) elérése érdekében az állatok is elsajátították. Ismert kísérlet például, hogy a ketrecbe zárt majom a rácsok túloldalán - nem elérhető közelségben - lévő étel megszerzésére idővel elkezdi összerakni a melléje helyezett egymásba illeszthető botokat. Az állatok tehát használják és készítik eszközeiket. Bizonyos majomfajoknak vannak táncaik, "szertartásaik", rajzolnak a porba, és játszanak. Köztudott, hogy a delfinek az emberénél fejlettebb, több hangjelből álló kommunikációs rendszert használnak. A technika és a kultúra megléte így nem különít el minket az állatoktól. ° Van egyáltalán különbség? Hol keresendő? ° Mint láthatjuk, a társadalom, az egyedek kölcsönhatása, a társasági élet, a munkamegosztás, a kisközösségek ( pl. család ), a kommunikáció és a technika közös az emberben és az állatban. Ezek főképp külső, az egyed fogalmi és fizikai határain kívül eső dolgok. Ebből következőleg, valószínű, hogy az esetleges eltérések belül, az érzésekben, érzelmekben, gondolkodásmódokban keresendők .... ° Öntudat, vallás, erkölcs ° Az ember tudja, ki ő, és hova tartozik. Az állat is ösztönösen azonosul fajtársaival. Mi tehát a különbség? Egy vándormadár fajtársaival együtt repül melegebb vidékre, mert tudomásul veszi, hogy ő ezen fajhoz, csoporthoz tartozik, s felismeri társait. Az ember viszont nem csupán elfogadja emberi mivoltát, hanem kutatja miértjét és igyekszik pontosan meghatározni, mi is az ember, mi is ő maga. Felsőbbrendűnek tekinti magát az állatoknál, életét többre értékeli az övükénél. Egy állat ezt nem teszi, az erdő vaddisznaját nem foglalkoztatja, hogy ő magasabb rendű-e az épp eltaposott gilisztánál. Ilyen megkülönböztető tényező a vallás is. Az állatok nem képesek hinni egy felettük álló, láthatatlan, szinte felfoghatatlan lényben, aki az egész világot, az egész létet mozgatja. Az eszközkészítő majmok sosem készítettek totemoszlopokat, sosem faragtak istenszobrokat, nem voltak varázslóik, sámánjaik, és nem rendeltek rituális szertartásokat életük minden egyes szakaszához, nagy eseményéhez. Az erkölcs közös vonás, ám míg az állatoknál a világrajövetelükkor beléjük oltott parancsok változatlanok maradnak egy életen át, addig az emberi erkölcs módosul, egyre többet vagy épp egyre kevesebbet enged meg. Gondoljunk például a gyilkosságra mint erkölcsi kérdésre: (1) Miért öl az állat? - Táplálékszerzés gyanánt. (2) Az ember nem eszik embert. - Akkor miért öl? (3) Mit öl az állat? - Egy nálánál kisebb, gyengébb állatot; ám a beléoltott "parancs" tiltja fajtársa életének elvételét. Vagy ott a tömeggyilkosság furcsa formája, a háború: állatok nem háborúznak, csupán olykor a vezérszerepért vagy területükért párviadalt vívnak. Ha jobban belegondolunk, az állatok azért sem háborúskodnak, mert nem képesek egy közös célért, egy közös eszméért lelkesedve összefogott közösségként harcot vívni; nincs hitük. Mai világunknak a gyilkossághoz szervesen hozzátartozó problémája az abortusz. Az állati "erkölcs" semmilyen körülmények között nem engedi meg az anyaállatnak kicsinye meggyilkolását. ( Külön elbírálást igényel a pandák nehány alfaja, melyeknél morálisan megengedett ikerkölykök esetén az egyik elhagyása - és ezzel pusztulásra ítélése - a másik újszülött érdekében, hisz ezen veszélyeztetett faj egyedei könnyebben költözködnek, menekülnek egy kölyökkel. Ez a példa azonban felvet egy újabb erkölcsi kérdést az emberi világban: Hasonló helyzetben jogos-e az abortusz? Azonban ha alapjaiban vizsgáljuk, akkor rögtön el is vethetjük ezt a kérdést, hisz azokban a pandákban - lévén, hogy nemcsak egyes egyedek cselekszenek így, hanem az egész fajban - genetikailag kódolva van, hogy ezt megtehetik, meg kell tenniük. Az emberben nincs így, hiszen akkor minden ikerpárból csak egy gyermek maradna életben. ) JOBB -E AZ EMBER AZ ÁLLATNÁL? Tudjuk, hogy a különbségek a lélekben keresendők, de vajon ezek az eltérések az embert az állat fölé emelik? Vagy épphogy morálisan alárendelik? Az állatok változatlan és az emberek egyénenként módosuló erkölcsei az előbbieknek egyszerű, kisszerűnek, csupán amolyan "ösztönlétnek" tűnő, míg az utóbbiak számára bonyolultabb, változatosabb, sokszor kuszább és "gonoszabb" létet tesznek lehetővé. Ezt az általánosságot az egyéniség befolyásolja, mely mind az embernél, mind az állatnál jelen van. Ez dönt arról, hogy az egyes ember morálisan magasabb szintű vagy éppen alantasabb életet él egy állatnál. MIK VAGYUNK MI? Különbözünk-e az állatoktól, vagy sem, felsőbbrendűek vagyunk-e az állatoknál, vagy sem, ezt nem a tudósok fogják a maguk tudományos nyelvükön, logikájukkal eldönteni. Míg ők az embert definiálják, addig az ember önmagát. Mindenki különféle módon, különböző eredményre jut. Még ha el is fogadnánk egy "hivatalos" meghatározást, akkor is az egyén állapítaná meg saját hovatartozását, célját, egész lényét, mivoltát.