~°°~Emlékké váló barátság~°°~

Mindenkivel előfordult már, hogy egyszerűen csak leült, és elgondolkodott a jövőjén. Azt szokták mondani, hogy az ember maga alakítja az életét, a sorsát, ám én ezt nem érzem teljesen igaznak. Viszont van egy-két dolog, amiben tényleg csak mi döntünk, ami csak rajtunk áll. Ilyen sok esetben a barátság is. Most főleg a velem egykorú fiatalokra gondolok. Nemsokára egy nagy változáshoz ér az életünk. Érettségizünk, és miután átesünk ezen a könnyűnek nem éppen mondható próbatételen, szétszéledünk a világban. Elég gyakran ennek következtében barátságok szaladnak meg. Akik idáig szinte minden napjukat együtt töltötték, most csak ritkán találkoznak… majd később soha?! Szép lassan csak egy homályos emlékké válik az egykoron oly fontosnak tartott barát?
Ha erre gondolok, azt kívánom, hogy soha ne érjek el ide. Úgy gondolom, jobb lenne örökre gimnazistának lenni, ebben a boldog, barátokkal teli közegben élni. Ám az elválás már most is ott lebeg a szemem előtt. Én még szerencsére csak jövőre érettségizem, ám van pár barátom, aki már idén. Nagyon fognak hiányozni, amikor majd elmegyek az osztálytermük előtt, amelyben már új, talán épp most ismerkedő és barátkozó diákok ülnek.
Bízom benne, hogy esetünkben ez az elválás nem lesz végleges, és a régi szép emlékeket együtt idézzük majd fel egy-egy kellemes baráti beszélgetés közben.