Magyarságom: létem, reményem, jövőm
Stan 2005.01.15. 12:58
nos, ez az én versem volna .... pályázati első díjat nyert 2oo4-ben, a Himnusz születésnapja alkalmával kiírt pályázaton
Magyarságom: létem, reményem, jövőm
Ó, Magyarország! Ó, Kárpátok Királynője! Dicsőséges magyar nemzetünknek szülője! Te, kit maga az Ég Királynője oltalmaz, Vezess, s nekem, hűtlen szülöttödnek, irgalmazz! Mutasd utamat, ne hagyj eltévedni!
Áldott földeden, nagy nemzetedbe születtem, Te eged csillagai ragyogtak felettem. Tested fáradt fiad alá párnaként raktad, Örökké friss levegődet nektárként adtad. Add táplálékul, ne hagyj elkallódni!
Szerény csendben neveltél engem a jóra, hogyajakimat sose nyissam hazug szóra. Anyai tekintettel vigyáztad léptemet, Kínoktól roskadva viselted vétkemet. Gyarló stívemnek kegyesen bocsáss meg!
Szent földedről máshová gyakorta elvágyom, testem itt van, lelkemmel vidéked elhagyom. most útrakelek, cél a messze ismeretlen, Elindulok testtelen reménnyel, lelketlen. Annyí kalandotvárva, oltalmazz meg!
De mit is érek? Testem, lelkem nálad hagytam, Büszkén, vissza se nézek, múltam hátrahagytam. Vándor vagyok, fészkéből kipottyant kismadár, Csak egy tompa, megkopott fényű, üres pohár. Rád gondolva csillogó lélek tölt el.
De erre nem figyelek! Minden ország csábít, Nagy vezéreik, dicső múltjuk, mind elámít. Te mily kicsi vagy, háborúk örök vesztese, Feledésnek, enyészetnek balga hitvese. Hazám szégyelletéig jutottam el!
Kínálnak csodaszépet, nyúlok rögtön érte, De elherdálom, s egyedüj érek egy rétre. Hátradőlök, és végignézem az életem: Múlandót itt, örök égit Nálad szereztem! Amonnan vágy, innen szeretet hajt el.
Kósza vándor vagyok, s most újra útra kelek, Lelkemmel egyesülve felhőket átszelek. Pihekönnyű vagyok most-mint egy habbuborék, Széllel szállok, kísérnek sólymok, tarka lepkék. Zárva lelkem kalickába nincs többé!
Világot láttam s hazatértem, magyar vagyok! Dús szelek szárnyán tértem meg, itt élrk s halok! Anyámként ölelsz, csókolsz mint tékozló fiút, Cirógatsz sírva, pedig tettem hűtlen volt s rút. Áldásod áhítom, értkalász-szőlőm!
Ó, Magyarország! Ó,Kárpátok Királynője! Dicsőséges magyar nemzetünknek szülője! Te vagy ágyam, szomjam oltója, eledelem, Sőt, ennél több: szülőm, őrangyalom, mindenem! Magyarságom: létem, reményem, jövőm!
Olvasd össze a versszakok utolsó sorainak kezdőbetűit!
|